Chapter 32

Sziasztok! Itt is az a különleges rész :D Ilyet még soha életemben nem írtam, de ez a rész az én szemszögemből lesz, az az inkább E/3 személyben. Remélem mindenkinek elnyeri majd a tetszését.. :)

Csatlakozzatok a blog FB csoportjába : Katt Ide

Sajna lassan itt az őszi szünet vége, aminek persze nagyon nem örülök, mert megint jön a sok TZ és bele kell húzzak. Azonban azt megígérem és be is tartom, hogy minden hétvégén hozok nektek friss részt. :)

Most hétvégén is bele húzok és megírom a kövit, amit lehet majd megkaptok hét közben :) De sajna csak LEHET.

Nem ígérek semmit...

Jó olvasást! :)

-----------------------------------------------------------<3-------------------------------------------------------------------

"A halállal játszhatsz, fricskázhatod a közelségét, ám ne feledd, mindig a halál győz. - Liam Payne,,

A kávézó ajtaja nyitódott és egy megviselt külsejű, köhögő fiatal ember lépett, vagy inkább vonszolta be rajta magát. Testét sebek borították, ruhái szakadtak voltak. Minden egyes lépésénél az arca egyre torzabb lett a fájdalomtól. Gyönyörű és hibátlan arcát könnyek áztatták. Ruházatából kivehető volt, hogy honnan jött. A háborúból, ami nem sokkal messze innen zajlott.

Egy hosszú hajú, tündöklő arcú, negyvenes éveiben járó nő lépett oda hozzá az egyik boxba és a noteszén fordított egyet.

- Fiatal ember, jól érzi magát? - amint meglátta, hogy milyen állapotban is van az a bizonyos ember, egyből mellé huppant és szemeivel végig mérte.

- Hol vagyok... és.. és ki vagyok? - ez a kérdése megijesztette a nőt és össze vissza kapkodta a fejét. Ismerős volt számára a fiú, de nem tudta hova tenni. Az emlékezete számára sem volt a régi, de a nevére emlékezett a fiúval ellentétben.

- Mire emlékszik az életéből? - kérdezte a nő, azonban a srác csak értetlenül nézett rá. Szemöldökeit az égbe emelte és ficánkolni kezdett.

- Csak annyira, hogy lezuhant a gépem - fejét fogta miközben beszélt, hangja pedig megviselt volt. Fájhatott neki, hogy semmi emléke nem maradt a múltjából.

- Ez esetben, hozok magának egy kávét és egy jó nagy adag rántottát, addig próbáljon meg valamit kicsikarni a fejéből. Hozok gyógyszert és valamilyen fertőtlenítőt is - Rose felállt a fiú mellől és vissza sétált a pult mögé. Tudta, hogy a fertőtlenítő szer és a géz nem fog sokat segíteni a fiún, de még is mindent meg akart tenni annak érdekében, hogy ne szenvedjen.

Miközben a fiú reggeliét csinálta dudorászni kezdett és akkor jutott eszébe ki is az az ember az egyik boxban.

Ő Liam Payne, a One Direction egyik énekese. Sok tini lány szerelme ül most ott egy asztalnál és próbál kicsikarni egyetlen kis halovány emléket is a buksijából. Azon van, hogy ne adja fel, mert szerelme még talán mindig bizakodik abban, hogy él. A családja sem foghatja fel, hogy elment, esetleg örökre. Próbál hős lenni, ahogyan mindenki szemében az. Küzd azért, hogy életben tudjon maradni.

A lánya hatalmas rajongó volt, de mióta elkerült az egyetemre kiszeretett a zenekarból. Kisfiúsnak és éretlennek tartotta őket. A velük kapcsolatos dolgait az első kukába kidobta, amit talált és többé még csak a nevüket sem akarta hallani.

Rose egyik szakmája ápoló, így tudta, hogy a fiúnak kórházra lenne szüksége, azonban nem akarta bevinni. Nincs szüksége most a feltűnésre, és jobb lesz ha egy időre meghúzzák magukat.

- Parancsolj! - Liam elé tette az ételt, amit a fiú azonnal el is kezdett habzsolni. - Közben figyelj rám, kérlek! Szóval nem tudod a neved, azt, hogy honnan jöttél és gyakorlatilag semmit. Az én nevem Rose, és most szépen haza jössz velem, én gondoskodni fogok rólad, addig, míg eszedbe nem jut valami a múltaddal kapcsolatban!

- Köszönöm - barna íriszei most ugyan úgy csillogtak, mint a videó klipekben.

A bal lába csúnyán meg volt sérülve. A bőr teljesen felszakadt a combján, nadrágja pedig csak szívta be a koszt a seb köré. Rose sajnálta a fiút és tanácstalan volt az emlékezet kiesés miatt. Nem tudta, hogy most vajon mit fog kezdeni a fiúval.

Mi lesz akkor, ha soha többé nem fog emlékezni?

Vagy ha egy rajongó oda megy hozzá és Liam nem fogja tudni mit is akar tőle?

Országos botrány és Rose is bajba kerülne. Az el rablójaként lenne ismert. A másik négy srác és a barátnője beletörődnének a halálába, de utána még is visszakapnák, az milyen érzés?

Rose tíz perc alatt elintézte, hogy egész héten szabadnapos lehessen. Liamet azonnal karon ragadta és lassan betuszkolta a kocsijába.

Féltette ezt a srácot, hisz már most az egész világ gyászolja őt, miközben még mindig él. Mi lesz akkor ha tényleg elveszítik?

 - Megérkeztünk! - Rose az ajtó zárjával bajlódott, de amint sikerült kinyitnia Liam szája tátva maradt. Szerinte még életében nem látott ilyet, azonban ha meglátná a saját maga házát az álla talán a padlót veregetné. Kő gazdag létére csak nem egy kis tanyasi házban fog élni, hanem egy szuperül felszerelt villában.

- Csodálatos - Liam kijelentése megmosolyogtatta a háziasszonyát. Leültette az egyik székre és megkereste az elsősegélycsomagot.

A fertőtlenítőszer csípte Liam bőrét akár mennyire is próbált hősies lenni. Már nem kell neki, hisz az volt mind ez idáig. Az arca kezelése még nem volt olyan nehéz dolog, azonban a lába már súlyos eset volt. Szilánkokkal volt tele, amiket ki is kellett belőle szedni. Rose-nak nem volt könnyű dolga, hisz érzéstelenítő nélkül Liam túl sokat ficánkolt.

~Danielle~

Csak ültem és néztem, ahogyan Meena alszik. Pontosabban már két órája csak üldögélek és nézem, ahogyan kislányom mellkasa megemelkedik, aztán vissza áll az eredeti alakjára. Legszívesebben minden percben csak szorítanám magamhoz és puszilgatnám, de nem tehetem. Tudom, hogy egyszer felnő én pedig megöregszem egyedül. Olyan hihetetlen, hogy anya lettem és Liam nem láthatja ezt a csodát. Akár hányszor lerakom elkezd hiányozni, de vissza már nem vehetem, hisz aludnia is kell valamikor.

- Meena, szívecském! - ahogy kinyitotta szemeit egyből nem tudtam megállni, hogy ne szólítsam meg. A szívem hevesebben vert, mint amikor Liammel töltöttem minden időmet.

Ahogy ránézek a kis szemem fényére, egyből az apja jut eszembe. Amikor mosolyog az a csábító, de még is szuper szexi Liam James Payne jut eszembe, aki 2010-ben elrabolta a szívemet és magával vitte a mennyországba. Igen, biztos vagyok benne, hogy oda került, hisz soha nem tett semmi rosszat, senkinek sem.

A rajongók előtt a műmosoly mindig is hatásos volt, de vannak akik ebben a nehéz helyzetben már nem hiszik el. Nem akarják Ők sem felfogni, hogy Liam elment, és azt sem, hogy én képes vagyok belenyugodni. Nem tudják még is min megyek keresztül és senki sem tudja, még Eleanor sem. Neki vissza jött a szerelme, amiért nem hibáztatom.

Barna szemei ugyancsak Liamre hasonlítanak, de ezekben a szemekben soha nem fogom látni a szerelmemének ékes csillogását. Azokat a szempárokat örökre elvesztettem, de ezen még nem tudom túltenni magam. Annyira nem tudok erős lenni, hogy mind ezt feldolgozzam épp ésszel.

Hiányzik, de egyedül csak azt bánom, hogy Meena nem ismerheti az apját.

Azt a csodálatos embert, akit milliók szerettek, csak mert a hangjával boldoggá tudott tenni mindenkit.

Aki engem csak egy mosollyal elvarázsolt és 3 évre magához kötött, addig amíg egy 'baleset' el nem választott minket....