Chapter 19

Hello mindenkinek! Direkt nem akartam annyit váratni az új résszel, mivel több mint 250 volt a megjelenítés,és 4 komit is kaptam! Na meg persze MA KÜLÖNLEGES NAP VAN! :D :)
A furi az, hogy 20 részesre terveztem az elején a blogot, de annyira elhúztam, hogy még csak itt a 19.-nél kezd történni már a fő esemény.. :D
Remélem mindenkinek tetszeni fog, habár ebben a részben csak amolyan milyen az élet a táborban lesz... :D
Jó olvasását, és VÉLEMÉNYEZZETEK! :D


-----------------------------------------------------------<3-------------------------------------------------------------------

~Harry~

A srácok rendesen letoltál Liam-et, amiért repülőre mert jelentkezni, de én azt hiszem megértem. Ha már levizsgáztunk ebből, és hasznunkat is tudják venni, akkor miért ne? Jó, persze én sem nagyon akartam először menni, de a barátom és nem hagyhatom cserben. Legalább együtt leszünk és tudunk vigyázni egymásra. Minden esetre féltem Liam-et, mindig is Ő volt az az ember közülünk, aki bármit megtett értünk. Ha kellett össze is verekedett valakivel, csak azért, hogy mi megússzuk a bajt. Ő a felnőtt közülünk, és éppen ezért is nem akarom magára hagyni. Tudom hogy képes lenne valami őrültséget csinálni, még akkor is ha az az éltébe kerülne. 

Furcsa volt ott állni órákon keresztül és azt hallgatni miért is vagyunk itt. A tábornok éles hangjától, pedig kirázott a hideg. Az egész tábor az Ő beszédétől harsogott. Meg kell, hogy mondjam kezdek félni tőle. Ijesztő tekintete van, és olyan nagy darab, hogy simán el is bújhatnák mögötte. Talán még Paul-nál is nagyobb.

- Mivel a királyi család és a Francia uralkodó elég nagy össze tűzésben áll, fel kell készülnünk arra, hogy megtámadnak. London déli részét, jelen esetben ahol most vagyunk, vissza akarják szerezni és mi ezért is vagyunk itt. Ez már Anglia része több ezer év óta, és nem hagyhatjuk ezt! - miközben már vagy századjára elmondta ugyan azt a szöveget, fel s alá járkált. 

- Közlegények! Oszoljatok! - mindenki számára ez a szó jelentett ma a megváltást. Ez annyit tesz, hogy este hétig, senkinek semmi dolga. Ugyan is 7 órakor lesz az első kiképzés szerű. Időre kell végig csinálnunk az akadálypályát, s akinek nem sikerül azon az időkereten belül végigmennie rajta, amit  kiképzők mondanak, addig kell csinálni, míg tökéletes nem lesz.

A barakkunk felé vettük az irányt a srácokkal. Végre egy kicsit lepihenhetünk, de legfőképpen lassan vacsora idő, habár ahogy láttam nem a legfinomabb kaját főzik. Előttem toltak előttem egy nagy kocsit, amiben porból kifőzhető kaják voltak. Aztán a konyha előtt is elsétáltam, ahol egy hatalmas lábosban, ami körülbelül 1 méter magas lehet, abba öntötték a port és mellé a vizet.

A táskánkat felvettük a földről, ahová ledobtuk és barakkunkba mentünk be. Hatalmas "szoba" volt, ahol az egyik oldalon pontosan 50 ágy sorakozott és a másikon is ugyan ennyi. Emeletes ágyak voltak, azok előtt egy-egy láda. Már csak 3 ágy volt szabad, amit gyorsan el is foglaltunk. Én Lou-val aludtam, Ő lent, én pedig fent. Felmásztam az ágyamra és a táskámból előhúztam egy fényképet, amit az ágy végben levő

vastáblára ragasztottam fel. Gemma, anya és én vagyunk rajta.

Átpillantottam a mellettem levő ágyra, ahol Liam bús képével találtam szembe magamat. Dani-ről szorongatott egy képet a kezében, s láttam, hogy könnyeit is próbálja elrejteni. Lehet, azt hiszi senki nem látja, de én igen. Nekem ez a négy srác nem tud hazudni, még akkor sem ha akarnak. Kiismertem őket már annyira, hogy minden rezzenésükből tudom, mire gondolnak és hogy mit éreznek.

A táskám egyik kisebb rekeszében tovább kutattam, s egy fehér borítékot találtam benne. Gyönyörű kézírással volt ráírva nevem. Sejtettem kinek a neve lehet. Félve, remegő kezekkel bontottam fel és néztem a levelet, aminek széle rongyos volt, tehát az a személy aki írta, sírt közben.

"Kedves Harry,
beszéltem a lányokkal, és tudom, hogy miattam ittad le magad folyamatosan! Bűntudatom is van amiatt, hogy így, ott hagytalak. Sajnálom, csak ennyit tudok mondani. Tudom, hogy a bocsánat kérés miatt, nem fog az összetört szíved helyre jönni, de el kellett jönnöm. Érzem, hogy nem én vagyok számodra az igazi. 
Tudom, hogy az a lány, aki számodra a nagy Ő, most téged vár, és álmodozik, hogy vajon mikor találtok egymásra. Én is szeretlek Harry! 
Jess.,,

Szeret, még mindig szeret, de én már kezdem kevésbé. Most már csak egy nő van az életemben, akit teljes szívemből szeretek, és tudom hogy Ő ha felnő, még akkor sem fog megbántani. Lux az, Ő az egyetlen hölgyike, akiben teljes mértékben megbízom, Ő az én kis szerelmem.

~Lou~

Nem sok cuccot pakoltunk be magunknak, csak a legszükségesebbet. Boxereimet, és zokniimat betettem a pólóim mellé, majd lecsuktam a láda tetejét. Vissza ültem az emeletes ágy alsó részére, s elővettem én is egy fényképet. Mindenki hozott magával, s nem csak mi öten, hanem a többi fiatal srác ágyánál is találtam.
Eleanor volt rajta, a másikon pedig a kisbabánk ultrahang képe. Az első kép, ahol még csak 1 hónapos, de még is olyan tökéletesnek látom.
Ő még nem is sejti milyen szerencsés kisbaba lesz. A szemem fénye már most, mi lesz akkor ha megszületik? Minden meg fogok neki adni, amit csak kiejt a száján, megkapja. Nem szeretném, ha valamiben is hiányt szenvedne.

A ajtó miatt féltem a legjobban. A rajongók még nem tudják, hogy El terhes, csak azt, hogy eljegyeztük egymást. Rettegek megmondani nekik, mert tudom vannak közöttük elég elvetemültebbek is, akik képesek lennének megverni Elt-t. Azt mondta megmondja neki, de én nem igazán örültem neki. Féltem Őt és féltem a kicsit is.

Ismét megszólalt az a bizonyos kolomp, de most nem a sorakozót jelezte, hanem az ebédet. Sietve tolakodtunk ki az ajtó, s próbáltunk egyre előrébb jutni, de sikertelenül. Az ebédlőben egy tálcát és papírt tányért fogunk, majd a konyhás nő előtti sorba álltunk. Niall állt előttem, s mikor a hajhálós, dagi néni a tálcájára vágott egy merőkanálnyi fehér valamit, eltorzult az arca.
Lehajtott fejjel léptem előre egyet és vártam, hogy a "szakácsnő" belevágja a tányéromba az ehetetlennek tűnő trutyit.
- M-Meg kérdezhetem mi ez? - szemei lángokat szórtak, s azt hisze hiba volt ezt a mondatot kiejteni a számon. Szemei szinte villámokat szórtak, karjában pedig a merőkanál kezdett elhajolni.
- Kaja, te hálátlan kölyök, következő! - közel hajolt hozzám, aminek hatására éreztem a büdös leheletét. Fogai között sziszegte a szavakat, de még belátást nyerhettem sárga, mű protkójára, ami közt ott volt a kaja maradék. Ha most nem lennék berezelve ettől a nőtől idehánynák, de szerintem még azt is felnyalatná velem.
Fehér pólómnál fogva rángatott el egy asztalhoz, és nem finomat ültetett le a vele szemben levő székre. Hatalmasat nyeltem, s remegésemet elnyomva néztem fel rá.
- Most edd meg szépen, az egészet! - komolyan mondom rosszabb ez a nő, mint Paulból 1000. Nem akartam ujjat húzni egy hatalmas betontömbbel, ezért inkább megfogtam a kanalamat és bele mártottam, a nem éppen íncsiklandozó ételbe. - Edd meg te gyerek! - becsukott szemmel kaptam be a kanalamat és vártam, hogy ennek a valaminek az íze elmúljon a számban. Szörnyű, borzalmas volt. Ezzel a két szóval lehet ezt csak leírni. - Most remélem megtanulod, hogy itt a hadseregben, nem érdekel senkit ha éppen apuci kicsi fia vagy, vagy ha nagy világsztár. Itt senki nem vagy, ezt jegyezd meg! - hatalmasat vágott az asztalra, majd végre elment. Még a vér is megfagyott bennem, hisz én csak annyit kérdeztem, hogy i ez, amit éppen a tányéromba rak. Szívesen lett volna kedvem szájalni, de ezzel a nővel, szerintem senki nem mer kekeckedni.

Mindössze 10 percünk volt megebédelni, majd mindenkit kizavartak az ebédlőből. A srácok faggatóztak, hogy mi volt ez az egész, de én nem akartam újra felidézni.
A barakkunkba vissza érve, a táskámból előhalásztam egy papírt, meg egy tollat és írni kezdtem a számomra legkedvesebb embernek. Neki, aki minden egyes percemet képes bearanyozni, akár a mosolyával. Ha rá gondolok, boldog leszek. Őt senki nem veheti el tőlem, mert már az enyém.

~ Niall~

Mindhiába volt ehetetlen a kaja, annyira éhes voltam, hogy megettem. Minden egyes morzsát, és darabkát megettem a mi a tányéron volt. A hasam még is minden egyes percben jelzi, hogy nem vittem be neki elég táplálékot. azt hiszem itt azokat a pluszokat le fogom adni, amiket felszedtem pár napja.

Elérkezett a 7 óra mi pedig az ágyaink előtt álltunk tisztelegve, s vártuk kiképzőnket.
- Közlegények, sorakozó! - csak egy hangot hallottunk, de az embert nem lehetett látni. Mindenki eszeveszettül kezdett szaladni az esőbe, persze mi is ezt tettük. Az idő szörnyű volt, úgy szánkáztak le az eső cseppek, mintha dézsából öntötték volna őket.
Amint elmondták mi a feladat mindenki rohanni kezdett egy hatalmas fal felé, amin át kellett mászni. A gyorsabbaknak percek sem kellettek, azonban az újabb fiúknak, már kicsit nehézkesebb feladat volt. Miután átjutottam ezen az akadályon, következett egy sártócsa, és afelett egy kötél. Át kellett rugaszkodni a másik oldalra, nekem megcsúszott a kezem, így a sárban landoltam.
- Ne már! - ülltem fel és leráztam magamról a szutykot.
- Gyere haver - Liam kinyújtott karral állt előttem, majd felhúzott a földről. - Megtudjuk csinálni! - fejével biccentett egyet, és mosolyogva futottunk tovább. A többi akadályt, nagyjából ügyesen végig vittük és a a megszabott időm belül sikerült teljesítenünk.

Azt hiszem első napnak, talán nem volt olyan rossz, de tudom, hogy ennél már csak rosszabb lesz...

Szóval, és most jöjjön a napunk fénypontja!! :D Mivel azért hozta ma Új részt, mert VALAKINEK ma van a szülinapja. S ez a valaki, Liam James Payne. 
El mondom most nektek hogyan lettem Directioner!
Szóval, 2 lány miatt, akiket nem nagyon szívlelek, rájöttem miket hallgatnak, kikért vannak oda és ez a banda az 1D volt. Nem tudom miért titkolták, hisz én büszke vagyok arra, hogy Directioner vagyok, de mind egy. Meghallgattam a WMYB-t és beléjük szerettem.
Liam volt az első ai megfogott, mert egyszerűen tökéletes volt, már akkor. Olyan szerény és ártatlan volt, de mind ez csak VOLT. Én annyira sajnálom, hogy többen megutálták, de nem tudom megérteni őket, hogy miért? 
Mit is ártott neki ez a fiú? 
Ő, az aki mindent megtesz a rajongókért, vissza követi őket twitteren, megáll velük fotózkodni. És ha ezt egyszer nem teszi meg, akkor mindjárt az a reakció, hogy: " Harry-t jobban szeretjük,,?
Tudom, hogy semmi esélyem nála, de reménykedem, úgy ahogy mindenki más.
10% esély, hogy látni fogom valaha.
És az, hogy bekövet twitteren 1/100000-hez, de még akkor sem fogom megutálni, mivel tiszteletre méltó ember...
Szeretünk Liam Payne!!
HAPPY BIRTHDAY DADDY DIRECTION!!!!