Chapter 15

Helló mindenki! Szóval 2 napja volt rész, és csak 1 komi érkezett, de még is itt van nektek egy extra hosszú rész! :) Csalódott voltam, de szeretnék mindenkit megkérni, hogy aki elolvasta az HAGYJON NYOMOT!! :D NEM KELL KÓDOT ÍRNI, ÉS ÉN SEM HARAGSZOM MEG 1-2 SZÓÉRT, SŐT ELŐBB LESZ RÉSZ !!!:D 

Szóval, ez az utolsó nap, amikor a srácok itthon vannak és holnap már történik, aminek történni kell...

Jó olvasást!!

-----------------------------------------------------------<3-------------------------------------------------------------------

~Liam~

Szorosan tartottam édesanyámat karjaim közt, és nem akartam elengedni karjaim fogságából. Szeméből könnyek szivárogtak ki, de ezt mind próbálta eltakarni előlem. Éreztem, ahogyan pólómra egy-egy sós csepp rácseppen, de nem foglalkoztam vele. Nem merem még magamnak sem bevallani, de nagyon félek ettől az egésztől. Próbálok erős maradni, de még is ki garantálja azt, hogy épségben visszatérek.

Ölelésünket én szakítottam meg, mert tisztában voltam vele, ha még pár percet így töltünk, zokogásba kezdek. Anyám barna szemeibe néztem, amik tele voltak fájdalommal, s tisztában voltam vele, hogy ezt mind én okoztam a számára.
- Ígérd meg nekem, hogy visszajössz! – arcomat kezei közé vette, és próbált egy magasságba helyezkedni velem, de sikertelenül.
- Ígérem! – e szó számomra semmit sem jelentett, mivel nem tudtam neki kételyek nélkül ígérni. Tudhatná Ő is, hogy ez nem mind rajtam múlik. Én azt nem tudhatom, hogy a távolból egy távcsöves puskával mikor lőnek fejbe. Semmi érzelem nem volt ebben az egy szóban, de ha ez még is kisebb megnyugvást ad neki, akkor kimondom akár ezer-szer is, csak ne kelljen úgy elmennem, hogy sír.

Egy utolsó búcsúzást vettem mindenkitől, s beültem az autómba. A biztonsági övet magam elé húztam, és beindítottam az autómat. Dani szótlan volt egész nap, csak akkor adott ki hangot a száján, hogy ha valaki kérdezte. Soha nem láttam még ilyennek, Ő is teljesen kifordult önmagából. Nem olyan, mint pár napja, mostanában szótlan, és félénk. Ahogy felé közeledem, hogy megcsókoljam elhúzódik, vagy épp eltol magától.

Mikor beértünk a kocsibejáróra, leállítottam az autót, s kiszálltam. A másik oldalra siettem, majd kinyitottam barátnőmnek, aki hatalmas ívben került el engem.
- Danielle! – hangom határozott, és éles volt. Nem szoktam teljes nevén szólítani, csak akkor ha ideges vagyok. Megállt, s savanyú tekintettel nézett rám.
- Miért kerülsz engem? – léptem közelebb, mire Ő egyel hátrább.
- Liam, nekem ez nagyon nehéz. Egyszerűen nem tudok hozzád érni, mert pár óra és elmész.
- De visszajövök!  - maga elé meredt, s én ezt az alkalmat arra használtam fel, hogy csókot lopjak tőle. Derekánál fogtam meg és felültettem a motorháztetőre, mivel szabadulni próbált karjaimból.
- Drágám, szeretlek! – homlokomat neki támasztottam az övének, mire egy apró kuncogás hagyta el a száját.
- Én is.

Mikor először találkoztunk nem adta meg könnyen magát, nem hagyta, hogy randira hívjam, vagy épp, hogy megcsókoljam. Annyi emberben csalódott már a világon, s ezeknek többsége fiúk voltak. Harcolnom kellett érte, ami nekem még jobban tetszett. 3 hét után tudtam elnyerni méz édes csókját, s az ötödik randin már kezdett feloldódni. A szüleinek sem akart bemutatni, hisz az anyja rabja volt nevelőapja fogságának, úgy ahogy Dani is. Elszökött otthonról, s a táncba menekült. Az lett az élete. Az anyja sokáig nem mert szembeszállni Joe haragjával, de mikor Dani 20 éves lett és haza ment, sikeresen megszabadultak tőle. Abban biztos vagyok, hogy az anyja is tökéletes, úgy ahogyan Ő is. Nagyon kedves nő, s remélem egy napon az anyósom lehet.

- Sziasztok srácok – tártam ki magunk előtt az ajtót, majd lerúgtam magamról fekete cipőmet, s megvártam míg Dani is leveszi a szandálját.
- Sziasztok! – köszöntek a többiek, akik alatt a négy srácot, El-t, Perri-t és Lux-ot értem.  Dani azonnal a lányokhoz sietett, majd fecsegésbe kezdtek.
- Szerbusz hercegnőm! – kaptam fel a kezembe Baby Lux-ot, s puszilgatni kezdtem. A kanapéra ültem le vele, s néztük ahogy a srácok egymással bunyóznak. Harry valahogy ma jobb színben volt, de lehet ez csak annak az oka, hogy keresztlánya felvidította.
- Srácok, mit szólnátok, ha az utolsó esténket így együtt, valami muris dologgal töltenénk? – szólalt fel Niall a srácok alól. Mindannyian lemásztak róla, s gondolkodó pillantást vetettek. A csajok egyből szomorúak lettek, s láttam egy-egy bujkáló könnycseppet.
- Legyen, felelsz vagy mersz! Az úgy is olyan sablonos játék! – az ötlet nem is mástól származhatott volna, minthogy Harry-től. Szereti az olyan játékokat, ahol a másikat gázos helyzetbe lehet hozni, azonban most elég nehéz lesz, mivel csak a barátnőink vannak itt.
- Rendben, mivel Harry a játék atyja, Ő kezd – Lou a fölre rakott egy sörös üveget, majd Harry megforgatta. Zayn lett az áldozata.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek! – bátor kijelentésére Perri felszisszent. Erre Zayn-nek csak egy kacsintás volt a válasza.
- Rendben. Kérd el valamelyik csaj melltartóját, húzd föl, majd még rá egy pólót és utána próbáld meg úgy levetni a kis textildarabot, hogy a póló rajtad marad! – egy szuszra hadarta mind ezt el a göndörke, s Zayn arca közben rezzenéstelen volt. Hát, ha Harry belelendül a játékba, akkor nincs menekvés.

Mivel Zayn háta elég nagy, és terebélyes, ezért a legnagyobb melltartóra van szükségünk, ami jelen esetben Dani-é. Tiltakozásom süket fülekre talált. Zayn felhúzta barátnőm textil fehérneműjét majd rá a pólót. Két perc sem kellett neki és már ott is volt a kezében a fekete ruhadarab. Zayn pörgetett, az pedig Niall felé mutatott.

- Na Horan?
- Felelek! – tisztában voltunk azzal, hogy Zayn mellett a felelés elég perverz dolog lesz, de mivel kis gyerek is van a szobában, ezért inkább próbálja türtőztetni magát. El sem merem képzelni azt a játékot, amikor Perri-vel játssza ugyan ezt.
- Mikor voltál utoljára nővel, és ki volt az? Az igazat! – nagy szemekkel néztünk Niall-re, hisz a csaj ügyeit nem igazán szokta nagydobra verni.
- Rendben, szóval utoljára… 3 hónapja, amikor LA.-ben jártunk. Szóval… Demi is ott volt, találkoztunk első nap és hát… tudjátok! – elég gáz lehetett erről beszélni. Látszott rajta, hogy nem igazán örül a kényes témának, de még is volt a hangjában valami játékosság. Arca paprika vörös lett, ami persze megérthető, hisz az enyém sem lenne különbebb.
- Hoppá-hoppá – Harry felállt és egy pacsit adott Niall-nek, akinek nagy mosoly terült a szájára. Hát igen, Harry szemében most nagyot nőtt az Ír srác, mivel régóta fűzi Demi-t, de eddig mindig nem-et mondott neki.

Harry egy érzékeny fiú, csak ezt inkább véka alá rejti. Nem meri az embereknek megmutatni a valódi érzelmeit, mert tudja, hogy a sajtó által kreált Harry, sokkal rosszfiúsabb és sokkal vonzóbb, mint az igazi énje. Azt pedig nem könnyű megismerni. A szíve egy beton fal mögé van rejtve, és oda csak azokat engedi be, akiknek sikerült elnyerni a bizalmát, s úgy véli, hogy tényleg igazi barátok. Egy ideig mi sem tudtuk milyen, de mára már megismertük az érzelmes, és romantikus Harryt. Életében nem járt 26 évnél idősebb nővel, s a Taylor-ral való kapcsolata is csak kamu volt. Azért találkoztak, mert a menedzsment megparancsolta, hisz jó hír lenne belőle, amiből persze dőlne a pénz.

- Srácok, mi unjuk ezt a játékot! – kezdtek hisztizni a csajok, ami persze azt jelentette, hogy két menet után vége szakadt a muris felelsz vagy mersz-nek. Hát persze, ők mindig kiállnak és soha nem akarnak velünk játszani, bezzeg ha unják magukat, akkor nekünk azonnal abba kell hagynunk. Na jó mondjuk csak azért nem teszem szóvá, mert nem is volna jó ha játszanának. Ki tudja Harry, vagy épp Nial mit találnak ki, ha játszanának. - Akkor van jobb ötletetek? – Lou hangja unott volt.
- Menjünk el sétálni – tekintetemet felemeltem, mikor meghallottam barátnőm hangját. Mindig megmosolyogtat, ha hallhatom méz édes, dallamos hangját. Senkinek sem volt ellenvetése az ötlete ellen, így felöltöztünk és elindultunk. Harry és Niall között sétál Lux, aki annyira élvezte az esti sétát, hogy be sem állt a szája a sok nevetgélés miatt. 

Néha-néha rápillantottam Dani-re, aki szomorú szemekkel pillantott a kislányra, s el is mosolyodott közben.

Akárki akármit is mondd, a legszebb várod a világon London. Az éjszakában sétálni a legszebb, a kivilágított utak, szökőkutak és a többi szépség, csak még varázslatosabbá teszi ezt a hatalmas várost.
Ahogy megálltunk egy sétálóutca szerűségnél, végig néztem barátaimon és a mellettük álló lányokon. Elmosolyodtam a tudaton, hogy még is milyen szerencsések vagyunk, hogy vagyunk egymásnak. Mi öten kiegészítjük egymást. Velük teljes az élet. Emlékszem az XF-ben egyszer találkoztam a mosdóban Zayn-nel. Az egyik legjobb barátommal egy WC-ben találkoztam először, s akkor egy szót sem szóltunk egymáshoz. Azt hiszem csak egy mosoly volt a köszönés közöttünk, majd pár óra múlva már bandaként léptünk ki a stúdióból, és mentünk Harry-hez. Minden pénz megadnék azért, hogy csak még egyszer átéljem azt a pillanatot. Azt amikor kijelentették, hogy számunkra vége lett a versenynek, de még is van esélyünk, ha bandába állunk. Bele sem merek gondolni, vajon most mi lenne velem, ha nem lenne itt ez a négy jómadár. Talán az egyetemen lennék, vagy pedig már tűzoltóként dolgoznék? Ezt senki sem tudja, de én nem is akarom megtudni. Életem legjobb dolga, hogy megkaptam ezt a négy fiút, és persze az is, hogy megkaptam ezt a gyönyörű nőt, akit minden nap, minden percében tudnám ölelni és csókolni.
Viszont a valóság még sem ez, hanem az, hogy holnap délután felszállunk egy buszra, ami egyenesen London kopár felére visz, ahol a kiképző tábor van. Kérdések ezrei halmozódnak bennem, minden egyes pillanatban, de ezt ma el kell felejtsem. Még ma, még egyszer ebben az életben jól kell éreznem magamat, mert senki nem tudhatja, mit hoz a holnap.