Chapter 7

Sziasztok! 

Most azt hiszem nincs hozzá fűzni valóm ehhez a részhez.

Köszönöm szépen a 2000 oldalmegjelenítést!!! :) Ja, és bloglovin-on már 14 feliratkozóm van, azt is köszönöm :)

Komikat, mint mindig szívesen fogadok :D

------------------------------------------------------------<3------------------------------------------------------------------- 

~Lou~

Szokatlan helyen ébredtem, a hátam fájt és a fejem sajgott. Szemhéjam súlyát tonnás nagyságúnak éreztem, de többszörös próbálkozás után sikerült kinyitnom. Ahogy megpillantottam fejem fölött a zuhanyrózsát egyből tudtam, hogy ez a kényelmetlen hely a fürdőkád. Egyik kezemet a fejemhez, másikat pedig a hátamhoz kaptam, abban a pillanatban nem is tudtam eldönteni, hogy vajon melyik fájhat jobban. Nagy nehezen kitápászkodtam a nagy bádog "dobozból,, és elindultam megkeresni a többi, másnaposan fekvő srácot. 

Elsőnek Harry szobáját vettem célba. Ahogy beléptem megcsapott az alkohol szag, és gondolatom be is igazolódott, mivel a göndörke ott feküdt az ágyon egy üveg piával a kezében. Ágya széléhez sétáltam és a vállát óvatosan bökdösni kezdtem, amire csak egy morgással jutalmazott meg és átfordult a másik oldalára. A takaró lelibbent meztelen testéről, így megpillanthattam fehér seggét.

- Styles, takarózz be! - kiabáltam és kiszaladtam a szobából. Talán 2 lépést, ha tettem legjobb barátom szobájától, megpillantottam a földön fekvő Niall-t, aki épp egy kecskét szorongatott magához.

- Hé haver, kelj fel! - próbálkoztam nála is ugyan azzal a tevékenységgel mint Harry-nél, de a szőkeség méltatott rám nézni is. Értetlen tekintettel ült fel, és fogta a fejét. Arcán valamiféle rajzokat véltem felfedezni, de azt már nem tudtam megállapítani mit is ábrázolnak. Mivel Ő már felébredt tovább indultam. Liam szobája előtt elhaladva gondolkoztam, hogy vajon mi is történhetett tegnap este. Arra még emlékszem, hogy El és én táncoltunk, de onnantól minden kiesik. Még azt is tudom, hogy Liam kivételével mindenki hulla részegen rogyott le valahova, s aludt el. 

A hosszú lépcsőn úgy mentem föl mint egy hatvan éves, de közben tekintetemmel Zayn-t kerestem. Vajon Ő hol aludhatott éjszaka? Vagy 10 perc keresgélés után megtaláltam a kertben, egy mirelit csirkével a kezében. Egyik kezével a döglött állatot ölelgette a másik pedig a szájában volt, s a hüvelyk ujját szopogatta. Sajnos gonosz voltam és lefényképeztem, de ahogy meghallotta a telefonom kattanását egyből felébredt és kergetni kezdett. A szobámig meg sem állva futottam, az ajtót szinte bevertem majd magam után becsuktam.

- Lou, mi ez a zaj? - hallottam meg kedvesem hangját, valahonnan a takarók alól. Arcomra azonnal mosoly húzódott, mikor megpillantottam tökéletes arcvonásait a paplan alól. Olyan más volt így szőke hajjal, így már nem a régi Eleanor-om volt hanem egy új lányt hozott az életembe. Mostanában sokat változott, mint már említettem a haja más lett, felszedett kb 5-6 kilót, és titokzatos. Az utóbbi kicsit aggaszt, hisz mostanában nem olyan bőbeszédű, mint szokott lenni. Nem igazán akar velem beszélgetni, mert fél talán hogy valami olyat mondd el, amit nem lenne szabadna. Nem értem a nőket, hozzájuk még egy 1000 oldalas Lexikon sem lenne elég.

- Jó reggelt szerelmem - köszöntöttem lágy hangon és bebújtam mellé az ágyba. Magamra húztam, s kezeimet a hasára helyeztem, amit egy hirtelen mozdulattal ellökött onnan. 

- Mi a baj? Mostanában olyan más vagy! Nem mondasz el nekem semmit, nem akarsz velem találkozni, jó hogy tegnap eljöttél, már azt hittem azt is le akarod mondani - pirítottam egy kicsit le, amitől arca megszeppent lett. Vele szemben még soha nem emeltem fel a hangomat, ahogy most sem. Egyszerűen nincs szívem vele veszekedni, de ezt már muszáj megtudnom. Elegem van a hazudozásból, és a titkolózásból.

- Drágám, ne légy ideges. Mindent elmondok, csak ki akartam várni az erre legmegfelelőbb alkalmat.
- Akkor most itt ez az alkalom - hangom már megenyhült, de némi félelem is felfedezhető volt benne. 

- Mostanában rosszul éreztem magamat, de nem akartam szólni, mert nem éreztem komolynak. Jöttek a minden napos hányások, és késett is. Már tudtam, hogy valami nincs rendben és azt is sejtettem mi lehet az oka. Elmentem dokihoz, aki kivizsgált és azt mondta anya leszek - hadarta el egy szuszra, de körülbelül úgy én a felénél elakadtam. Túl sok információ volt nekem ez fél percben. Álljunk csak meg! El terhes, ami azt jelenti, hogy én vagyok az apa. 

- Szóval akkor apa leszek? - kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
- A legfontosabbat kihagytam, Harry az apa.

- Hogy mi van?
- Csak vicceltem, hát persze hogy te vagy az apa. Nekem mástól nem is kellene gyerek, csak is egyedül Tőled - a rajtam fekvő lányt magamhoz húztam és örömömben hosszasan megcsókoltam. Apa leszek, lesz egy gyerekem. Valahogy ez fel sem fogható számomra, hisz én vagyok a banda legidősebb, de még is legbolondabb tagja. Hogy fogok én egy gyereket nevelni, miközben még én is szinte gyerek vagyok? 

- Ez csodálatos - szaladtam ki az ajtón, s a többiek szobája felé vettem az irányt.

- Képzeljétek El terhes! - rontottam be Liam szobájába, aki persze nem volt egyedül. Dani gondolom ezt mind tudta, hisz nem érte annyira váratlanul a hír, mint barátját.
- Harry, gyerekem lesz. El terhes! – az álmos srác az utolsó két szóra felugrott és átölelt. - Jobb lenne ha felhúznál egy boxert – utasítottam legjobb barátomat.
- Szóval Boo, megcsaltál? – nézett rám zöld íriszével, amiből csak úgy sugárzott a kedvesség.
- Sajnálom, de be kell vallani te nem tudsz nekem gyereket szülni – nyelvemet kiöltöttem rá, majd tovább haladtam a nagy hír újságolásával.

- Niall, képzeld El terhes! – kiabáltam a szőkeségnek, aki épp a hűtőből igyekezett kimászni. Egy ölelés után tovább mentem Zayn-hez, aki ismét nem volt egyedül. Szobájában Perri-vel együtt öltözködtek fel mikor benyitottam.
- Opssz. Bocsi – sajnálkoztam és eltakartam szememet.
- Mi az istent akarsz Lou, te még nem hallottál a kopogásról?
- Jól van haver, bocs. Azt hittem egyedül vagy, nem kell egyből a fejemet is leszedni.
- Igaz, mit akarsz?
- Apa leszek! – mondtam immáron ki vagy huszadjára, e gyönyörű tényt.
- Remélem Ő már okosabb lesz mint az apja, de azért a humorodat örökölheti – mosolygott barátságosan.
- Gratulálok Lou – ölelt át Perri is.
Itt vagyok 22 éves és apa leszek. Még mindig nem tudom felfogni hogy a nő akit szeretek, a szíve alatt hordja az Én gyerekemet. Felfoghatatlan, és egyben csodálatos dolog.