Chapter 11

Sziasztok, itt is az új rész.. Nincs sok hozzá fűzni valóm, ha tetszett hagyj magad után nyomot.

Jó olvasást! :)

 ------------------------------------------------------------<3------------------------------------------------------------------- 

~Liam~

A turnébuszba csönd telepedett, és mindenki megfagyva ült egy kisebb papírral a kezében. Igazából én még fel sem tudtam fogni hogy éppen ez a kis papír mit tartalmazott. Szívem egyre gyorsabban vert, ahogyan egy szót már vagy ötvenszer elolvastam.

- Behívólevél – olvastam ismét el magamban, s most ért el a tudatomig hogy ennek a szónak milyen jelentősége is van. Most tudtam csak felfogni hogy mit is jelent ez az egyetlen kis szócska, de valahogy még sem akartam elhinni. Most már hivatalos azt hogy háború van készülőben, és az országunkban egyre nagyobb viszály fog keletkezni. Csak is egy dologra tudtam gondolni és azt még pedig Dani volt. Az érzéseink egymás iránt nagyon erősek, és nem is tudom mit tennék nélküle.
- Srácok! – már egy ideje bámultam a négy megkövült fiút, de már meguntam. Ahogy megszólaltam ijedten kapták fel a fejüket, s rám néztek könnyes szemmel. Szörnyű, és egyben lehetetlen helyzetbe kerültünk. Nem tudunk mit tenni, nem tudjuk eldönteni hogy menjünk-e avagy sem.
- Itt kell hagynom El-t, és… és a kicsit is – Lou maga elé meredve sírt és közben egyre jobban gyűrte össze a kezében levő papírt. Szemeiből a könnyek patakként folytak le, s mindannyian tudtuk hogy mit élhet át. Ezért is a legjobb hogy össze raktak minket. Annyira jó barátok lettünk az évek során, hogy már egymás pillantásából tudjuk hogy mit érez a másik. Ez most is így történt. Lou fél hogy nem lesz itthon a gyerek születésekor, de megegyeztünk hogy megyünk. El-nek szüksége lesz Lou támogatására, de még sem lehet vele, mert éppen a hazájáért, és a családjáért fog harcolni.
- Mi melletted leszünk! Ígérjük – Harry egyik kezét átvetette Lou vállán és magához húzta, azonban legjobb barátja eltolta magát tőle, és felállt idegesen.
- Azt hiszed minden rendben lesz? Akkor had világosítsalak fel egy kicsit, el kell mennem egy háborúba, ahol lőnek rám mint az eszeveszett, és otthon vár rám a barátnőm, a gyerekemmel a szíve alatt. Minden percben azon fog idegeskedni, hogy vajon élek-e még, vagy valahol a csatatéren fekszem a szívemben egy golyóval. – ilyen idegesnek még életemben nem láttam, és már csak attól tartottam nehogy felrobbanjon mérgében. Arca láng tűz piros volt, kezei pedig ökölbe szorítva lógtak a teste mellett.
A busz egy hatalmasat fékezett, s a sofőr kiszállt, majd Őt Lou is követte.
- Harry, hagyd, most ideges, de majd lenyugszik! – Niall hangja éles volt, de Ő nem tudott sírni, mit mi. Igaz neki is ott van Clair, de még nem olyan szoros a kapcsolatuk, mint nekünk többieknek. Az ablakból kísértem szemmel ahogyan Lou bemegy a benzinkútra, s valamiket a kezébe vesz.
- Majd én utána megyek! – keltem föl, és én is a nagy épület felé mentem. Ha én nem beszélek most a fejével, akkor senki sem. Én vagyok Daddy Directioner, nekem kell ezt megoldanom, hisz én vagyok az, aki mindig beszél a srácok fejével. Ahogy beértem a meleg helyiségbe, Lou-t megpillantottam az italos pult előtt.

- Tedd azokat le! Azt hiszed segíteni fognak, Nem.. Hidd el nekem még rosszabb lesz, mert ez nem segít felejteni. Kérlek Lou, ha szereted El-t és a gyerekedet, akkor nem fogod ezeket megvenni! – szavaim mélyből jövők voltak, s láttam arcán azt hogy elgondolkozik.

- Igazad van, de mi lesz akkor ha én elmegyek és többé nem jövök haza? Mi lesz akkor ha megszületik a gyerekem és én soha nem fogom látni?

- Ha ez meg is történik, büszke lesz majd egy napon rád, mivel meghódítottad az egész világot az énektudásoddal, és most a hazádért készülsz harcolni, és Ő érte is. Most éppen az Ő jövőjéért fogsz küzdeni. Gondolkodj pozitívan, kérlek ne légy ilyen. Te soha nem voltál ilyen ideges típus, de tudom hogy ezt csak a helyzet hozta ki belőled. Gyere vissza a buszba és nyugodj meg.

A sört vissza tette a polcra, s elindultunk vissza buszba. Boldog voltam hogy sikerült beszélnem vele, azonban megijesztett az előttünk álló helyzet. Amint vissza értünk, kezembe fogtam ismét a papírocskámat és a dátumot kezdtem olvasni rajta.

„Behívás ideje: 2013. Augusztus 3.” 

Már csak 1 hetem van arra hogy ettől az egész élettől búcsút vegyek, és kezdődjék egy másik, amely tele lesz félelemmel, és rettegésben. Félve fogok elaludni, hisz ki tudja mikor fognak azzal felébreszteni „Harca Payne”! Harc. Még soha életemben szinte semmiért sem kellett harcolnom, minden az ölembe hullott. Egyedül Danielle volt az, aki nem adta könnyen magát nekem, de még is sikerült megszereznem. Ő volt az egyetlen akiért harcolnom kellett. Pénz, hírnév, lányok szeretete és rajongók mind megadatott röpke 1 év alatt, s azóta csak élvezem.

Azonban most azért kell harcolnom hogy a szerelmem, a családom és azok az emberek, akik fontosak a számomra életben maradjanak, még akkor is ha nekem el kell vesznem a csatában.