Chapter 6

Sziasztok... Itt az új réész, nincs sok hozzá fűzni valóm csak annyi hogy aki még nem tette meg az KÖVESSEN BLOGVIN-ON!! 
KATT KATT KATT KATT
Komizzatok! :)

------------------------------------------------------------<3------------------------------------------------------------------- 

~Liam~

2013. július 23.


A madarak csicsergésére ébredtem. Olyan jó ilyenkor feküdni az ágyban és csak hallgatni. Londonban ez ritkán történik meg ugyan is mindig zuhog az eső. A redőny nem volt teljesen felhúzva, így a nap a szemembe sütött. Takarómat a fejemre húztam és próbáltam vissza aludni.
- Boldog One Di szülinapot!! - hallottam meg Harry hangján, aztán a többiek ugyan ezt üvöltve jöttek be a szobámba. Mind a 4-en rám ugrottak és keltegetni kezdtek. Én morogtam egyet és fejemről levettem a takarót.
- Boldog szülinapot nektek is! - kiabáltam immár én is és birkózni kezdtünk a többiekkel. - Srácok had öltözzek föl léci, aztán lent megbeszéljük hogy hogyan ünnepeljünk. - erre mindannyian kivánszorogtak a szobámból és a folyosón folytatták az ordibálást. Bele gondolok, ha akkor, 2010-ben nem megyek vissza az XF-ba akkor ma nem ünnepelhetem meg a One Direction 3 születésnapját. Nem tagadom ez életem legjobb időszaka. Félek mi lesz akkor ha ennek már mind vége? Ha megöregszünk, már nem fogunk kelleni az embereknek. El el fogadnunk hogy minket nem csak a zenénk tett híressé. Hanem az is hogy fiatalok vagyunk, és jól nézünk ki. Most nem az egó beszél belőlem, hanem ez így van. Semmi sem tart örökké, és ez szomorú.
Nagy nehezen kibogoztam magam a takaró alól és a szekrényemhez sétáltam. Kivettem egy fekete nadrágot és egy fehér felsőt. A mai napra tökéletesen is megfelel. Pár perc múlva már a konyhában ültem a műzlimmel. Egy villát fogtam és enni kezdtem.
- Mit szólnátok a lézerharchoz? - vetettem fel az ötletet.
- Szerintem jó, úgy is régen voltunk! - tömte tele a száját Niall.
- Hívjuk el Alan-t is. - kiabált Harry a nappaliból.
- Tényleg, megígértük neki. Hívjuk fel. - Zayn kotorászni kezdett a nadrágjában majd elővette fekete telefonját. (Katt a képért) Miután tárcsázta, kihangosította és letette az asztalra.
- Halló, itt Alan Carr.
- Hi, mi vagyunk a One Direction.
- Fiúk... Milyen régen beszéltünk. Meséljetek.. Várjunk csak ki fizeti a számlát? Mert ha én akkor csak gyorsan.
- Nyugi Alan. Zayn hívott! - nyugtattam meg, mire mindenki elnevette magát.
- Csak vicceltem. Na mi újság?
- Lenne kedved eljönni velük lézer harcolni?
- Tudjátok jól hogy a fogszabályozóm miatt nem lehet. - szomorú lett a hangja, de aztán a vonal végéről nevetést hallottunk. - Hülyéskedek. Hát persze hogy nem fogok vissza utasítani egy ilyen ajánlatot.
- Szuper, akkor találkozzunk ott. - elköszöntünk majd letettük.
Mindig is annyira bírtam ezt az embert. Mindenre tud valami vicceset mondani, és ha rossz kedvű vagy Ő biztosan fel is vidít. Egyszerűen fantasztikus ahogyan élvezi az életet. Régóta ismerem és sokszor találkoztunk már, de még soha életemben nem láttam hogy szomorú volna. Mindig felvidít minket.

***

- Helló fiúk! - tárta szét karjait szemüveges barátunk, majd mindenki egyesével megölelt. - Jézusom el sem hiszem hogy a One Direction-nak fogok lézer-harcozni!!! Váááá... - olyan jól tudja a rajongóinkat imitálni, de mi ezen csak nevetünk.
- Helló! - köszöntünk egyszerre.
- Harry, ez új parfüm?
- Öhm, igen.
- Hát szerintem cseréld le, nagyon büdös... - Harry ezen csak elnevette magát, és belebokszolt Alan vállába, aki össze esett. - Durva vagy. - tápászkodott fel és elferdült szemüvegét igazgatta közben. Miután befejeztük az ökörködést elmentünk öltözködni. A dolgozók a kezünkbe nyomtak egy egy mellényt, amit előttük kellett felhúzni. Miután ez meg volt megkaptuk a fegyvert és beállítottak a rajtunk levő gépezetet.
Ez a játék pofon egyszerű. Egy arénában van felépítve egy labirintus szerű pálya, amin végig kell haladni. Ha rád lőnek, és persze el is találnak akkor a mellényen levő ki gép egy fura hangot ad ki. Ez azt jelzi hogy "meghaltunk,,.Ilyenkor nem tudunk lőni. Néhány másodpercet kell várni és a fegyver újra működésbe lép és a küzdelem folytatódhat. A legjobb az egészben hogy tök jó muri, és nem veszélyes. A lézer nem károsítja a szemet és a szere lövés is nagyon egyszerűen lekerülhető.
Elindultunk a labirintusban egyesével és, aki a szemünk elé került "lemészároltuk,,. Alan már az elején kipurcant. De még is akár hányszor lelőtték Ő még nagyobb örömmel kezdte újra a játékot.


- Na ki hányszor halt meg? - kérdezte kedvesen az egyik dolgozó, mikor már vetkőztünk le.
- Én 11.. - mondta halkan Alan.
- 2 . - én.
- 4. - Niall.
- 1. - Lou.
- 6. - Harry.
- 4. - Zayn.
- Kaphatnánk egy autógrammot? - kérdezte az egyik Fiú.
- Persze. - mosolyogtunk. Össze álltunk mind a 7-en és megcsináltuk a képet. Sokan mondják minket csak a lányok szeretnek, mert jól nézünk ki. Szerintem ez nem igaz. Mi nem az arcunkkal akarunk hódítani, hanem a hangunkkal. Lehet hogy a lányok azért szeretnek minket, de a fiúk biztos nem.
Pár perc múlva már a kocsiban veszekedtünk azon hogy mi legyen a bulival. Mi legyen a pia, mi legyen a kaja.
 - Na jó, ne veszekedjünk. Legyen az amit mindenki akar. Legyen Nando's, pizza, chips, és répa is... Így megfelel mindenkinek? - imádom az ilyen kisebb problémákat. Mikor nincs itt Paul, mindig én oldom meg.

***

- Happy Birthday One Direction! - ordítottuk egyszerre pontosan 20:22-kor. Ez az a nap, óra és perc mikor hivatalosan is eggyé váltunk.
Amikor csak egy irányba mentünk tovább.
Amikor már csak egy számított. És az nem a győzelem volt, hanem a barátságunk.
Ekkor váltunk eggyé ezzel a 4 sráccal és fogadtuk meg hogy örökké együtt leszünk. Akkor még nem tudtuk mennyi mindent elfogunk érni, és nem hittük hogy a csúcsra tudunk jutni.
A versenyt elvesztettük, de a világot megnyertük. Rebeca nyerte a versenyt, de nem is hallani róla. Fogalmunk sincs hány albuma van, milyen zenéi vannak. Ő teljesen eltűnt, míg mi megváltottuk a világot.
Minket nem a pénz hajt előre, hanem a vágy hogy a rajongóink boldogak legyenek. Imádjuk Őket, Ők a mi lányaink. Senki sem bánthatja őket... Mi egy nagy család vagyunk, és épp ezért szeretnénk minden családtagunkkal találkozni, és örömet okozni neki.
- Felkérhetem a kisasszonyt? - nyújtottam Dani felé a kezemet. Mosolygott rám egyet és puha tenyerét az enyémbe csúsztatta. Kezeimet derekára csúsztattam, Ő pedig fejét mellkasomba fúrta. Mellette csak mosolyogni tudok, Ő az az ember, aki nekem mindennél többet jelent. Aki mellet nem kell megjátszanom magam, mert úgy szeret ahogy vagyok. Félek hogy egyszer elveszítem. Túl sokat kaptam már az élettől, de Ő érte bármit megtennék. Ez a szerelem. Mikor a másikat órákon keresztül is képes vagy nézni.
Mikor alig várod hogy lásd, és ha meglátod nem tudsz leállni a mosolygással.
Mikor minden őrültségre képes vagy, mert Ő melletted van.
Ha most vége lenne az életemnek, büszkén elmondanám hogy mindenem megvolt.
Tökéletes család.
Tökéletes barátok.
Tökéletes rajongók.
Tökéletes élet, de a legtökéletesebb Ő volt benne.