Chapter 2

Hellóka... na hát meg is érkeztem a második résszel... Ebben már vannak egy picike izgis szálak :D
Köszönöm az 5 komit :D és  a 10 rendeszes olvasót!!!!!!!
A kövi rész: 2 komi után jön ! :)

------------------------------------------------------------<3------------------------------------------------------------------- 

~Liam~

Végre itthon. Hosszas távollétek után végre a saját ágyamban fekszek, és itt töltök majd 1 hónapot. Már kezd túl zsúfolt lenni az életünk a sok turné, és koncert miatt. Nem azt mondom hogy nem szeretem, de azért lehetne néha egy kis pihi, mint most. Ismerem a menedzsmentet, tudom hogy úgy is közbe hoznak egy-egy interjút, de az még bele fér.
Éjjeli szekrényemre pillantottam, és az órámra néztem. Fél 9. Még van időm. A srácok úgy is valamikor délben lesznek hajlandók kiszedni a nagy seggüket a takaró alól. Ahogyan az órát néztem, barna, göndör fürtök zavartak meg a bámulásban. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon. Danielle mindig ezt váltja ki belőlem. Ha meglátom sosem tudok leállni a mosolygással. A hasamban a pillangók életre kellnek, és a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezik. Lassan 2 éve együtt vagyunk, de nekem minden pillanat olyan vele mintha az első lenne. Ugyan úgy szeretem még mint az első napon. Bátran kimerem mondani hogy nekem Ő az a bizonyos Nagy Ő. Nekem soha nem kell senki más. Nélküle még a levegővétel is másmilyen. Mellette nem ugyan olyan jó ébredni. Nélküle minden nap egy kín szenvedés. Szeme aprókat kezdett mozogni, ebből tudtam hogy lassan felébred. Egy apró puszit adtam a homlokára, mire ő is elmosolyodott.
- Jó reggel, szépségem! - öleltem még szorosabban magamhoz.
- Jó reggelt. Ma reggel milyen vidám kedvedben vagy! - nyelvét kiöltötte, de én vettem az adást és gyrsan megcsókoltam. Egy aprót haraptam a nyelvébe mire Ő felszisszent.
- Na mi van, nem volt elég a tegnap este? - megint túlságosan is pimasz volt!
- És ha azt mondom nem? Egy évig távol voltam.. na ná hogy nem volt elég... - nem hagyta hogy végig mondjam a mondatomat, mert megcsókolt. Hosszú és szenvedéjjel teli volt. 
- És még nekem volt elég a tegnap este? - én is kiöltöttem a nyelvemet, de én gyorsan vissza is húztam. Hirtelen derekába kapaszkodtam és ráfeküdtem, de úgy hogy könyököm a feje mellett volt. Bal kezemmel támaszkodtam, jobbal pedig lassan beletúrtam göndör hajába, és a szeméből is elsöpörtem a maradékot. Olyan gyönyörű. 
- Még mindig nem tudom elhinni hogy az enyém vagy! - suttogtam.
- Pedig jobban teszed. Nekem már soha nem kell senki más! - ő is bele túrt a hajamba, amitől elolvadtam.
Vagy fél órás ölelkezés után úgy döntöttünk felöltözünk és lemegyünk. Kéz a kézben sétáltunk be a konyhába, ahol csak Harry tartózkodott.
- Jó reggelt fiatalok! - tette le az asztalra az újságot amit olvasott, és egy hatalmas mosolyt vírított felénk.
- Jó reggel. - köszönt Dani és összekócolta a göndörke haját.
- Te akartad csajszi, most fuss!
- Hazza, szerintem inkább Te fuss! - mondtam és belekortyoltam a teámba. Dani egy kicsit megkergette a szépfiút, mire az levegőhiányban dőlt neki a púltnak. Olyan jó nézni ahogyan a srácok kijönnek életem szerelmével. Jó nézni ahogyan befogadják, és elhülyéskednek. Boldog vagyok amiért a "tesóim,, szeretik a barátnőmet.
- Liam, szivem. Nekem mennem kell. Próbánk van.. - szomorú volt a hangja. De persze én is szomorú lettem hisz elmegy. 
- Vigyelek el?
- Nem kell. - adott egy puszit az arcomra, majd egyet Hazza-nak is és elment. Szomorúan néztem az ajtót ahogyan becsukja maga után és már csak az illatát érezhetem a közelemben.
- Na haver, mi volt tegnap este? - lökött oldalba Zayn. Azt sem tudtam hogy lejött.
- Semmi.. - tettem az ártatlan, pedig ha tudnák mi volt ott!
- Haver, szerintem jobb ha tudod hogy papír vékonyak a falak! - Hazza húzogatni kezdte a szemöldökét, de tudom hogy mind ezt azért mondják hogy valami sikerüljön kihúzniuk belőlem.
- Srácok, ez gyenge húzás volt! Belőlem ugyan nem szedtek ki semmit, és azt is tudom hogy a falak kb. 2 méteresek! Szóval nem papír vékonyak... - mosolyogtam mint egy idióta, hisz Megint igazam volt.
- Ugorjunk! Hazza mit olvastál az újságban? - kérdezte tőle Niall és már majdnem az egész gyerek a hűtőben volt.
- Semmi érdekeset! - hangja furcsa volt és halk. Az említett tárgyért akartam nyúlni, de elvette és elment vele. Ez mind túl furcsa volt, de vannak ilyen dolgok. Lehet hogy róla volt szó, és ezért nem akarta megmutatni?